Az Utolsó Léghajlító (Last Airbender, megjegyezném James Cameron Avatar című borzalma [Itt és most bocsánatot kérek a rajongóktól, de az volt, borzalmas. Borzalmasan eredetietlen és fantáziátlan. Nyugodtan lehet köpködni] miatt nem lehetett a film címe Avatar - Az utolsó léghajlító, ugyanis az eredeti rajzfilmsorozat címe is ez volt.) egy Nickelodeon családi, fantasy kalandfilm, a korábbi szintén Nickelodeon-os rajzfilmsorozat megfilmesített változata.
Az első dolog, ami hirtelen az eszembe jutott a film megnézése után, hogy egy ilyen komplex, és hosszú történetet nem 103 perc játékidőbe kellett volna összesűríteni. Jómagam, aki végignéztem nem is egyszer a rajzfilmsorozatot tulságosan rohanónak találtam a történet fonalát, és gondolom sok olyan ember aki nem nézte a rajzfilmet el is veszhetett itt-ott.
Első könyv - Víz. Ez volt a mozi alcíme, ugyan az mint a sorozat első évadának. EGY EGÉSZ ÉVADNAK.
Az Avatar rajzfilm első évadja 20 epizódból áll, mindegyik epizód fél óra közeli játékidővel rendelkezik. Ez összesen majdnem 600 perc, a filmmel szembeni 103-al. Természetesen nem azt mondom, hogy 600 perces filmet kellett volna csinálniuk a Hollywood-i rendezőknek, hanem csupán annyit hogy NEM KELLETT VOLNA megfilmesíteni egy már amúgy is rendkívül sikeres sorozatot. Ha már mindenáron live-action produkciót akartak létrehozni, azt szintén sorozat formájában kellett volna megvalósítani.
És ha már a dolog live-action részénél tartunk: a szereplőválogatás.
A főszereplővel, Aang-al meg voltam elégedve, bár lássuk be: akármelyik 12 éves kissrácnak leborotváljuk a fejét és nyilat teszünk rá, Aang lesz belőle. Így tehát az alkotóknak a dolog ezen részével nem lehetett sok problémájuk.
De a többiek??
Zuko herceg (a tűz népének hercege) szerepére talált színésztől, Dev Pateltől a hideg rázott ki, és nem jó értelemben. Jól van, természetesen senki nem nézhet ki TÖKÉLETES Zuko-nak, elvégre egy rajzfilm figuráról beszélünk, de Mr. Patelnél HATSZÁZSZOR jobbat akár az utcáról összeszedek. Arról nem is szólva, hogy a Zuko bal szemén lévő égési sebhelyet BORZASZTÓAN rekonstuálták, és ha a rendezők akárcsak egyszer belenéztek volna a rajzfilmbe ahelyett, hogy a 3D-s effektekkel törődtek volna 24/7 (mert valóban, a film rendkívül látványos, ez mindenképpen a számlájára írható), akkor tudnák hogy Zuko személyisége szinte SEMMIBEN nem hasonlít ahhoz a karakterhez, melyet Mr. Patellel ejátszattak.
Agreszív, ordibál mindenkivel és mindenért, a legkisebb dolgok miatt elárasztja a düh... Ez semmiképpen sem az a bonyolult, sokrétű karakter amit a rajzfilm nyújt nekünk.
Tény, hogy Zuko ott is forrófejű, és ideges természetű, de semmiképpen sem agresszívoskodik, és semmilyen mértékben nem GONOSZ. Zuko személyisége rendkívül összetett, és hihetetlenül mélyre nyúlik le.
Ehhez képest a filmben egy szimpla elkényeztetett kölyköt láttunk, aki kiabál ha nem tetszik neki valami és tárgyakkal dobálózik ha úgy tartja kedve. Nem kaptunk mást, mint egy barnahajú Draco Malfoyt.
A többi fő karakter, mint pl. Katara vagy Sokka szerepére választott színészek már kevésbé zavartak, de természetesen ők is hagytak kivetni valót magut után, nem is keveset.
Nicola Peltz (Katara) egy nagyon szép arcú, csinos fiatal színésznő, akinek ha a bőrszíne egy-két árnyalattal sötétebb lenne külsőre majdhogynek tökéletes Katarát nyújtana, de ami a karakter megformálását illeti... Hát mit nem mondjak?
Katara személyisége eredetileg erős, magabiztos, bátor, és ő az akire Aang-nak leginkább szüksége van. Miss Peltz Katarája leginkább egy utolsó mellékszereplőre hasonlít, aki csak azért van a csapatban hogy ugyan legyen már ott egy lány is.
Jakson Rathbone (Sokka) alakításával nem volt probléma, és a kinézete is nagyjából hozta amit kellett, egyedüli dolog amit hiányoltam az Sokka bohókás viselkedése, az állandó viccek és a folyamatos humor, de itt ismét a rendezőt kell hibáztatnom, aki nagy valószínűséggel 1 percet nem szánt az életéből arra, hogy utánanézzen a rajzfilmnek.
Shaun Toub (Iroh) egy borzasztő választás volt erre a szerepre! A legrosszabb, akit csak választani lehetett! A nagyon erősen akarom, akkor sem tudom Iroh helyébe képzelni, Ozai szerepére milliószór jobban illett volna, mint annak báttya, Iroh szerepére.
És akkor még a Zhao-t alakító Aasiv Mandvi-ról nem is beszéltem!
És ami a tűzidomítást illeti: A tűzidomárok a filmben csak manipulálni tudták a tüzet, míg a rajzfilmben képesek voltak a teremtésére is. Égbekiáltóan hatalmas hiba, hogy ezt így oldották meg!
Egy szó mint száz, az Avatar egy rendkívül egyedi és nagyszerűen megírt történet, és a sorozatnak remek alapot kellett volna adnia a rendezőnek (rájöttem, hogy edig még nem is neveztem meg az urat, M. Night Shyamalan). De úgy tűnik, hogy ez az alap valahogy az egészről lemaradt.
Csak ismételni tudom önmagamat: Egy live-action sorozat sokkal jobb ötlet lett volna, és nagyobb sikert is ért volna el.
2010. szeptember 3., péntek
2010. augusztus 25., szerda
Game review no. 1: Batman Arkham Asylum
Batmant 1939 óta újra és újra "feltalálták". Megért jópár animált adaptációt, filmverziót és sorozatot.
Batman megjelenése idején hatalmas kuriózum volt, a bűnüldöző törvényenkívüli detektív-figura karaktere újdonságnak számított a képregények világában.
A 60-as évek leginkább a detektív vonalat emelték ki a képregényekben, egyfajta feketeruhás Sherlock-ot alkotva. Az első Batman sorozat, mely szintén a 60-as években kapott szárnyra kishílyán olyan kudarcnak bizonyult, hogy majdnem maga a képregény is vele veszett.
Tartott ez a népszerűségi mélypont a 80-as évekig, mikor is Frank Miller kezébe kerültek a dolgok, aki zsenialitásával átszabta a Sötét Lovag imidzsiét, ezzel ismét a csúcsra repítve őt.
A Batman filmek és rajzfilmek sors hasonlóan viharos volt.
Az első animált sorozat Batman: The Animated Series (ezentúl TAS) néven futott, olyan szinkronszínészekkel mint Mark Hamill (Joker), Kevin Conroy (Batman/Bruce Wayne) és Loren Lester (Robin/Dick Greyson). A TAS minden szempontból visszadta a képregények által teremtett világ sötét hangulatát. (Emmy-díjat sorozatról beszélünk!)
A TAS után következő The New Batman Adventures (ezentúl TNBA) olyan klasszikus képregénysztorikat is feldolgozott mint a Mad Love (Joker és Harley találkozása), Joker's Million (Joker örököl :D), vagy a Legends of The Dark Knight (3 kisfiú meséli el Batman történetét, saját fantáziájukkkal átszőve).
Szerencsére ebben a sorozatban is sok szinkronszínész maradt, Mint Mark Hamill, Kevin Conroy, Loren Lester, Arleen Sorkin (Harley Quinn), stb.
Azt hiszem bátran állíthatom, hogy az ezeket követő Batman rajzfilmsorozatok a Batman Beyond: Return of The Joker c. filmjén kívül nemigen mondhatóak eredetinek.
Az első Tim Burton rendezésű Batman film minden szempontból sikeresnek volt mondható, viszont az utána következők folyamatosan alulmúlták a színvonalat, kivéve a legutóbbi 2 Christopher Nolan filmet.
Ezt a meglehetősen hosszú bevezetőt azért tartottam fontosnak, mert ahogyan a filmiparban is, úgy a Batman játékok történetében is új szakasz kezdődött Bőregér barátunk számára. Bátran kijelenthetem, hogy a Batman Arkham Asylum az a szuperhős játék, amire egész életünkben vártunk.
A sztori Paul Dini tollából származik (magyarul: zseniális :D). Azt mondanom sem kell, hogy a klasszikus rajzfilmsorozatok hangjaival (már többször említettem őket, de megérdemlik mégegyszer: Mark Hamill, Kevin Conroy, Arleen Sorkin :D) megspékelve az játék igazi élményt nyújt.
A sztori egy viszonylag hosszas sétával kezdődik, ahogyan Batman képében visszakísérjük Jokert Arkham folyosóin a jól megszokott kis cellájába (útközben Killer Croc-al is összefutunk, vele még lesz bajunk... :D). De persze Joker-nek esze ágában sincsen szépen engedelmesen ücsörögni egy dohos kis rácsos dobozban, viszont folyton megszökni már unalmas... Egyet értek velem halálosan unhatja, én is unnám. :D
Egy gondosan kidolgozott terv, egy belépő kártyával rendelkező Harley, és néhány kopasz vadállat a kelléke csupán a Joker vidámparknak, ahol természetesen csak a Bűn Hercege szórakozik igazán jól (nah meg mi, Joker rajongók :D).
A játékben feltűnik még Poison Ivy, Riddler, Scarecrow, Killer Crock, Bane, Victor Zasz, és természetesen örök barátaink Jim Gordon és Barbara Gordon (utóbbi Oraculum-ként segít minket, rádión keresztül).
Játék közben Batman a megszerzett pontokkal fejlődhet, új képességekre tehet szert, Riddler kihívásait megoldva pedig rengeteg kalsszikus karakter személyleírását kaphatjuk meg. Az elmegyógyintézet területés különféle helyeket elszórva találunk felvételeket, melyek néhány "beteg" mint Joker, Harley, Riddler stb. hanganyagait tartalmazza.
Riddler-nek köszönhetően a játék nem csupán akciódús, de gondolkodásra is késztet, ezáltal még élvezhetőbbé téve a játékélményt, amely szerintám már csak grafikáját tekintve is varázslatos.
Rajongóknak kötelező, nem rajongóknak szintén! :D
Ha igazak a hírek, hamarosan érkezik a második rész is. :D
Batman megjelenése idején hatalmas kuriózum volt, a bűnüldöző törvényenkívüli detektív-figura karaktere újdonságnak számított a képregények világában.
A 60-as évek leginkább a detektív vonalat emelték ki a képregényekben, egyfajta feketeruhás Sherlock-ot alkotva. Az első Batman sorozat, mely szintén a 60-as években kapott szárnyra kishílyán olyan kudarcnak bizonyult, hogy majdnem maga a képregény is vele veszett.
Tartott ez a népszerűségi mélypont a 80-as évekig, mikor is Frank Miller kezébe kerültek a dolgok, aki zsenialitásával átszabta a Sötét Lovag imidzsiét, ezzel ismét a csúcsra repítve őt.
A Batman filmek és rajzfilmek sors hasonlóan viharos volt.
Az első animált sorozat Batman: The Animated Series (ezentúl TAS) néven futott, olyan szinkronszínészekkel mint Mark Hamill (Joker), Kevin Conroy (Batman/Bruce Wayne) és Loren Lester (Robin/Dick Greyson). A TAS minden szempontból visszadta a képregények által teremtett világ sötét hangulatát. (Emmy-díjat sorozatról beszélünk!)
A TAS után következő The New Batman Adventures (ezentúl TNBA) olyan klasszikus képregénysztorikat is feldolgozott mint a Mad Love (Joker és Harley találkozása), Joker's Million (Joker örököl :D), vagy a Legends of The Dark Knight (3 kisfiú meséli el Batman történetét, saját fantáziájukkkal átszőve).
Szerencsére ebben a sorozatban is sok szinkronszínész maradt, Mint Mark Hamill, Kevin Conroy, Loren Lester, Arleen Sorkin (Harley Quinn), stb.
Azt hiszem bátran állíthatom, hogy az ezeket követő Batman rajzfilmsorozatok a Batman Beyond: Return of The Joker c. filmjén kívül nemigen mondhatóak eredetinek.
Az első Tim Burton rendezésű Batman film minden szempontból sikeresnek volt mondható, viszont az utána következők folyamatosan alulmúlták a színvonalat, kivéve a legutóbbi 2 Christopher Nolan filmet.
Ezt a meglehetősen hosszú bevezetőt azért tartottam fontosnak, mert ahogyan a filmiparban is, úgy a Batman játékok történetében is új szakasz kezdődött Bőregér barátunk számára. Bátran kijelenthetem, hogy a Batman Arkham Asylum az a szuperhős játék, amire egész életünkben vártunk.
A sztori Paul Dini tollából származik (magyarul: zseniális :D). Azt mondanom sem kell, hogy a klasszikus rajzfilmsorozatok hangjaival (már többször említettem őket, de megérdemlik mégegyszer: Mark Hamill, Kevin Conroy, Arleen Sorkin :D) megspékelve az játék igazi élményt nyújt.
A sztori egy viszonylag hosszas sétával kezdődik, ahogyan Batman képében visszakísérjük Jokert Arkham folyosóin a jól megszokott kis cellájába (útközben Killer Croc-al is összefutunk, vele még lesz bajunk... :D). De persze Joker-nek esze ágában sincsen szépen engedelmesen ücsörögni egy dohos kis rácsos dobozban, viszont folyton megszökni már unalmas... Egyet értek velem halálosan unhatja, én is unnám. :D
Egy gondosan kidolgozott terv, egy belépő kártyával rendelkező Harley, és néhány kopasz vadállat a kelléke csupán a Joker vidámparknak, ahol természetesen csak a Bűn Hercege szórakozik igazán jól (nah meg mi, Joker rajongók :D).
A játékben feltűnik még Poison Ivy, Riddler, Scarecrow, Killer Crock, Bane, Victor Zasz, és természetesen örök barátaink Jim Gordon és Barbara Gordon (utóbbi Oraculum-ként segít minket, rádión keresztül).
Játék közben Batman a megszerzett pontokkal fejlődhet, új képességekre tehet szert, Riddler kihívásait megoldva pedig rengeteg kalsszikus karakter személyleírását kaphatjuk meg. Az elmegyógyintézet területés különféle helyeket elszórva találunk felvételeket, melyek néhány "beteg" mint Joker, Harley, Riddler stb. hanganyagait tartalmazza.
Riddler-nek köszönhetően a játék nem csupán akciódús, de gondolkodásra is késztet, ezáltal még élvezhetőbbé téve a játékélményt, amely szerintám már csak grafikáját tekintve is varázslatos.
Rajongóknak kötelező, nem rajongóknak szintén! :D
Ha igazak a hírek, hamarosan érkezik a második rész is. :D
2010. augusztus 23., hétfő
Anime review no. 1: School Days
A School Days 2005-ben kezdte pályafutását visual novel képében, 0verflow fejlesztés, Stack kiadás.
Előszőr a játék csak PC-n volt elérhető, majd a Stack megjelentette DVD TV és Playstation 2 formátumban is, 2008-ban.
A játékból később manga, majd egy 12 részes anime sorozat, és két részes OVA epizód született.
Mint minden tradicionális visuel novel játékban, a program itt is többféle befejezést kínál a játékosnak. A School Days számszerint 21-et. Ebből 15 úgynevezett "good ending", melyekben a főszereplő, Makoto, a főshősnők közül az egyikkel marad. Ebből a 15-ből 7 good ending dönt Kotonoha javára, 5 Sekaiéra, 2 Hikariéra, és 1 Otome-ére.
6 befejezés "harem ending", ahol Makoto több lánnyal marad.
A maradék 3 befejezés ("bad ending") valamelyik főszereplő halálával jár (Makoto, Sekai, vagy Kotonoha).
A manga adaptációban Makoto bevallja érzelmeit Sekai iránt, ám ez ahhoz vezet, hogy Kotonoha megpróbálja megölni Sekai-t.
Az anime verzió, amely szerintem magasan üti a visual novelt és a mangát is, ennél sokkal bonyolultabb és sokkal véresebb befejezéssel kecsegtet. Sekai úgy gondolja, terhes Makoto-tól, de Makoto arra kéri vetesse el a magzatot. De előtte mindenesetre kórházba küldi, hogy terhessége bizonyítást nyerjen, és ezalatt az emocionális stressz alatt halálra szúrkálja Makoto-t. ("You are so cruel! You only thought about Katsura-san's and your own happiness!") Kotonoha találja meg Makoto holttestét, és a fiú telefonjáról küldd üzenetet Sekai-nak, hogy találkozzanak az iskolatetőn. Kotonoha egy sporttáskában mutatja meg Sekai-nak Makoto levágott fejét, majd megöli Sekait, és "leellenőrzi" hogy a lány valóban terhes volt-e. A sorozat Kotonoha-val zárul, ahogyan Makoto fejét öleli.
Mielőtt belekezdünk az animébe, érdemes végigvinni a visual novelt (feltéve ha megtaláljuk angolul vagy egyéb nyelven), vagy legalább a mangát elolvasni, mintegy megalapozva a tudásunkat a szereplőkről, de persze az sem gond, ha csak az animét nézzük meg. Mint mondtam, az enime jóval túlszárnyalja a játékot és a mangát is.
A 12 rész egészen a befejezésig hosszú bevezetőnek tűnhet, mivel a konklúziót megelőző epizodók sokkal inkább tűnnek shojo-szerűnek, romantikus történet árulással és fájdalommal, a végkifejlet pedig megmutatja mennyire is groteszk és eltorzult valójába a sztori vonala, és mennyire megnyomoríthat egy emberi lelket a szerelmi csalódás.
A School Days végére, ahol igazából az érdekes rész van, türelemmel kell eljutni. Mindenképpen érdemes átrágni magunkat mindegyik részen, és nem csak az utolsó jelenetet melesni YouTube-on. A sorozat végignézése után a hatás tökéletesen drámai.
Előszőr a játék csak PC-n volt elérhető, majd a Stack megjelentette DVD TV és Playstation 2 formátumban is, 2008-ban.
A játékból később manga, majd egy 12 részes anime sorozat, és két részes OVA epizód született.
Mint minden tradicionális visuel novel játékban, a program itt is többféle befejezést kínál a játékosnak. A School Days számszerint 21-et. Ebből 15 úgynevezett "good ending", melyekben a főszereplő, Makoto, a főshősnők közül az egyikkel marad. Ebből a 15-ből 7 good ending dönt Kotonoha javára, 5 Sekaiéra, 2 Hikariéra, és 1 Otome-ére.
6 befejezés "harem ending", ahol Makoto több lánnyal marad.
A maradék 3 befejezés ("bad ending") valamelyik főszereplő halálával jár (Makoto, Sekai, vagy Kotonoha).
A manga adaptációban Makoto bevallja érzelmeit Sekai iránt, ám ez ahhoz vezet, hogy Kotonoha megpróbálja megölni Sekai-t.
Az anime verzió, amely szerintem magasan üti a visual novelt és a mangát is, ennél sokkal bonyolultabb és sokkal véresebb befejezéssel kecsegtet. Sekai úgy gondolja, terhes Makoto-tól, de Makoto arra kéri vetesse el a magzatot. De előtte mindenesetre kórházba küldi, hogy terhessége bizonyítást nyerjen, és ezalatt az emocionális stressz alatt halálra szúrkálja Makoto-t. ("You are so cruel! You only thought about Katsura-san's and your own happiness!") Kotonoha találja meg Makoto holttestét, és a fiú telefonjáról küldd üzenetet Sekai-nak, hogy találkozzanak az iskolatetőn. Kotonoha egy sporttáskában mutatja meg Sekai-nak Makoto levágott fejét, majd megöli Sekait, és "leellenőrzi" hogy a lány valóban terhes volt-e. A sorozat Kotonoha-val zárul, ahogyan Makoto fejét öleli.
Mielőtt belekezdünk az animébe, érdemes végigvinni a visual novelt (feltéve ha megtaláljuk angolul vagy egyéb nyelven), vagy legalább a mangát elolvasni, mintegy megalapozva a tudásunkat a szereplőkről, de persze az sem gond, ha csak az animét nézzük meg. Mint mondtam, az enime jóval túlszárnyalja a játékot és a mangát is.
A 12 rész egészen a befejezésig hosszú bevezetőnek tűnhet, mivel a konklúziót megelőző epizodók sokkal inkább tűnnek shojo-szerűnek, romantikus történet árulással és fájdalommal, a végkifejlet pedig megmutatja mennyire is groteszk és eltorzult valójába a sztori vonala, és mennyire megnyomoríthat egy emberi lelket a szerelmi csalódás.
A School Days végére, ahol igazából az érdekes rész van, türelemmel kell eljutni. Mindenképpen érdemes átrágni magunkat mindegyik részen, és nem csak az utolsó jelenetet melesni YouTube-on. A sorozat végignézése után a hatás tökéletesen drámai.
2010. augusztus 22., vasárnap
Ehja, csak nem...?
DE BIZONY!
Mint annyi embert előttem, engem is beszippantott a blogolás rejtélyes és misztikus világa. Erős, legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy megosszam a világgal emelkedett gondolataimat, és az olvasók véleményén legeltessem tekintetemet, mialatt az élető nap eléri delejétnek csúcspontját...
Azt hiszem, mára ennyi baromság éppen elég is lesz.
Úgyhogy térjünk a lényegre!
Ki is vagyok én?
Mint ahogyan az általam készített, bizonyára a ti véleményetek szerint is gyönyörű és utánozhatatlan (heh) fejléc is mutatja, Yagaton Dark a becses nevem. Nem, nem voltak jó humorúak a szüleim, de nem hinném hogy a mindennapokban használt nevem bárkit is érdekelne... Vagy talán igen? Melegséggel töltené el a szívemet ha valaki forró érdeklődést mutatna a nevem iránt... Mert az azt jelentené, hogy legalább egyvalaki olvassa ezt a szemetet, amit írok. (Ó, a népszerűség iránti vágy!)
Általánosságba véve, nem a mindennapi szenvedéseimet fogom közölni a tisztelt publikummal. Törzsgyökeres anime/pcjáték/rajzfilm/film imádóként valószínüleg rengeteg ilyen témájú post-om lesz.
Nem rég bekerültem a Naruto-kun.hu csapatába, mint 666 Sátán mangafordító, úgyhogy valószínüleg amint feltöltésre kerülnek a fejezetek, itt közzé is teszem.
Bemutatkozásnak egyelőre ennyit, kezdésnek is sok, remélem élvezetet okoz majd postjaim olvasgatása!
Mint annyi embert előttem, engem is beszippantott a blogolás rejtélyes és misztikus világa. Erős, legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy megosszam a világgal emelkedett gondolataimat, és az olvasók véleményén legeltessem tekintetemet, mialatt az élető nap eléri delejétnek csúcspontját...
Azt hiszem, mára ennyi baromság éppen elég is lesz.
Úgyhogy térjünk a lényegre!
Ki is vagyok én?
Mint ahogyan az általam készített, bizonyára a ti véleményetek szerint is gyönyörű és utánozhatatlan (heh) fejléc is mutatja, Yagaton Dark a becses nevem. Nem, nem voltak jó humorúak a szüleim, de nem hinném hogy a mindennapokban használt nevem bárkit is érdekelne... Vagy talán igen? Melegséggel töltené el a szívemet ha valaki forró érdeklődést mutatna a nevem iránt... Mert az azt jelentené, hogy legalább egyvalaki olvassa ezt a szemetet, amit írok. (Ó, a népszerűség iránti vágy!)
Általánosságba véve, nem a mindennapi szenvedéseimet fogom közölni a tisztelt publikummal. Törzsgyökeres anime/pcjáték/rajzfilm/film imádóként valószínüleg rengeteg ilyen témájú post-om lesz.
Nem rég bekerültem a Naruto-kun.hu csapatába, mint 666 Sátán mangafordító, úgyhogy valószínüleg amint feltöltésre kerülnek a fejezetek, itt közzé is teszem.
Bemutatkozásnak egyelőre ennyit, kezdésnek is sok, remélem élvezetet okoz majd postjaim olvasgatása!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)