Batmant 1939 óta újra és újra "feltalálták". Megért jópár animált adaptációt, filmverziót és sorozatot.
Batman megjelenése idején hatalmas kuriózum volt, a bűnüldöző törvényenkívüli detektív-figura karaktere újdonságnak számított a képregények világában.
A 60-as évek leginkább a detektív vonalat emelték ki a képregényekben, egyfajta feketeruhás Sherlock-ot alkotva. Az első Batman sorozat, mely szintén a 60-as években kapott szárnyra kishílyán olyan kudarcnak bizonyult, hogy majdnem maga a képregény is vele veszett.
Tartott ez a népszerűségi mélypont a 80-as évekig, mikor is Frank Miller kezébe kerültek a dolgok, aki zsenialitásával átszabta a Sötét Lovag imidzsiét, ezzel ismét a csúcsra repítve őt.
A Batman filmek és rajzfilmek sors hasonlóan viharos volt.
Az első animált sorozat Batman: The Animated Series (ezentúl TAS) néven futott, olyan szinkronszínészekkel mint Mark Hamill (Joker), Kevin Conroy (Batman/Bruce Wayne) és Loren Lester (Robin/Dick Greyson). A TAS minden szempontból visszadta a képregények által teremtett világ sötét hangulatát. (Emmy-díjat sorozatról beszélünk!)
A TAS után következő The New Batman Adventures (ezentúl TNBA) olyan klasszikus képregénysztorikat is feldolgozott mint a Mad Love (Joker és Harley találkozása), Joker's Million (Joker örököl :D), vagy a Legends of The Dark Knight (3 kisfiú meséli el Batman történetét, saját fantáziájukkkal átszőve).
Szerencsére ebben a sorozatban is sok szinkronszínész maradt, Mint Mark Hamill, Kevin Conroy, Loren Lester, Arleen Sorkin (Harley Quinn), stb.
Azt hiszem bátran állíthatom, hogy az ezeket követő Batman rajzfilmsorozatok a Batman Beyond: Return of The Joker c. filmjén kívül nemigen mondhatóak eredetinek.
Az első Tim Burton rendezésű Batman film minden szempontból sikeresnek volt mondható, viszont az utána következők folyamatosan alulmúlták a színvonalat, kivéve a legutóbbi 2 Christopher Nolan filmet.
Ezt a meglehetősen hosszú bevezetőt azért tartottam fontosnak, mert ahogyan a filmiparban is, úgy a Batman játékok történetében is új szakasz kezdődött Bőregér barátunk számára. Bátran kijelenthetem, hogy a Batman Arkham Asylum az a szuperhős játék, amire egész életünkben vártunk.
A sztori Paul Dini tollából származik (magyarul: zseniális :D). Azt mondanom sem kell, hogy a klasszikus rajzfilmsorozatok hangjaival (már többször említettem őket, de megérdemlik mégegyszer: Mark Hamill, Kevin Conroy, Arleen Sorkin :D) megspékelve az játék igazi élményt nyújt.
A sztori egy viszonylag hosszas sétával kezdődik, ahogyan Batman képében visszakísérjük Jokert Arkham folyosóin a jól megszokott kis cellájába (útközben Killer Croc-al is összefutunk, vele még lesz bajunk... :D). De persze Joker-nek esze ágában sincsen szépen engedelmesen ücsörögni egy dohos kis rácsos dobozban, viszont folyton megszökni már unalmas... Egyet értek velem halálosan unhatja, én is unnám. :D
Egy gondosan kidolgozott terv, egy belépő kártyával rendelkező Harley, és néhány kopasz vadállat a kelléke csupán a Joker vidámparknak, ahol természetesen csak a Bűn Hercege szórakozik igazán jól (nah meg mi, Joker rajongók :D).
A játékben feltűnik még Poison Ivy, Riddler, Scarecrow, Killer Crock, Bane, Victor Zasz, és természetesen örök barátaink Jim Gordon és Barbara Gordon (utóbbi Oraculum-ként segít minket, rádión keresztül).
Játék közben Batman a megszerzett pontokkal fejlődhet, új képességekre tehet szert, Riddler kihívásait megoldva pedig rengeteg kalsszikus karakter személyleírását kaphatjuk meg. Az elmegyógyintézet területés különféle helyeket elszórva találunk felvételeket, melyek néhány "beteg" mint Joker, Harley, Riddler stb. hanganyagait tartalmazza.
Riddler-nek köszönhetően a játék nem csupán akciódús, de gondolkodásra is késztet, ezáltal még élvezhetőbbé téve a játékélményt, amely szerintám már csak grafikáját tekintve is varázslatos.
Rajongóknak kötelező, nem rajongóknak szintén! :D
Ha igazak a hírek, hamarosan érkezik a második rész is. :D
2010. augusztus 25., szerda
2010. augusztus 23., hétfő
Anime review no. 1: School Days
A School Days 2005-ben kezdte pályafutását visual novel képében, 0verflow fejlesztés, Stack kiadás.
Előszőr a játék csak PC-n volt elérhető, majd a Stack megjelentette DVD TV és Playstation 2 formátumban is, 2008-ban.
A játékból később manga, majd egy 12 részes anime sorozat, és két részes OVA epizód született.
Mint minden tradicionális visuel novel játékban, a program itt is többféle befejezést kínál a játékosnak. A School Days számszerint 21-et. Ebből 15 úgynevezett "good ending", melyekben a főszereplő, Makoto, a főshősnők közül az egyikkel marad. Ebből a 15-ből 7 good ending dönt Kotonoha javára, 5 Sekaiéra, 2 Hikariéra, és 1 Otome-ére.
6 befejezés "harem ending", ahol Makoto több lánnyal marad.
A maradék 3 befejezés ("bad ending") valamelyik főszereplő halálával jár (Makoto, Sekai, vagy Kotonoha).
A manga adaptációban Makoto bevallja érzelmeit Sekai iránt, ám ez ahhoz vezet, hogy Kotonoha megpróbálja megölni Sekai-t.
Az anime verzió, amely szerintem magasan üti a visual novelt és a mangát is, ennél sokkal bonyolultabb és sokkal véresebb befejezéssel kecsegtet. Sekai úgy gondolja, terhes Makoto-tól, de Makoto arra kéri vetesse el a magzatot. De előtte mindenesetre kórházba küldi, hogy terhessége bizonyítást nyerjen, és ezalatt az emocionális stressz alatt halálra szúrkálja Makoto-t. ("You are so cruel! You only thought about Katsura-san's and your own happiness!") Kotonoha találja meg Makoto holttestét, és a fiú telefonjáról küldd üzenetet Sekai-nak, hogy találkozzanak az iskolatetőn. Kotonoha egy sporttáskában mutatja meg Sekai-nak Makoto levágott fejét, majd megöli Sekait, és "leellenőrzi" hogy a lány valóban terhes volt-e. A sorozat Kotonoha-val zárul, ahogyan Makoto fejét öleli.
Mielőtt belekezdünk az animébe, érdemes végigvinni a visual novelt (feltéve ha megtaláljuk angolul vagy egyéb nyelven), vagy legalább a mangát elolvasni, mintegy megalapozva a tudásunkat a szereplőkről, de persze az sem gond, ha csak az animét nézzük meg. Mint mondtam, az enime jóval túlszárnyalja a játékot és a mangát is.
A 12 rész egészen a befejezésig hosszú bevezetőnek tűnhet, mivel a konklúziót megelőző epizodók sokkal inkább tűnnek shojo-szerűnek, romantikus történet árulással és fájdalommal, a végkifejlet pedig megmutatja mennyire is groteszk és eltorzult valójába a sztori vonala, és mennyire megnyomoríthat egy emberi lelket a szerelmi csalódás.
A School Days végére, ahol igazából az érdekes rész van, türelemmel kell eljutni. Mindenképpen érdemes átrágni magunkat mindegyik részen, és nem csak az utolsó jelenetet melesni YouTube-on. A sorozat végignézése után a hatás tökéletesen drámai.
Előszőr a játék csak PC-n volt elérhető, majd a Stack megjelentette DVD TV és Playstation 2 formátumban is, 2008-ban.
A játékból később manga, majd egy 12 részes anime sorozat, és két részes OVA epizód született.
Mint minden tradicionális visuel novel játékban, a program itt is többféle befejezést kínál a játékosnak. A School Days számszerint 21-et. Ebből 15 úgynevezett "good ending", melyekben a főszereplő, Makoto, a főshősnők közül az egyikkel marad. Ebből a 15-ből 7 good ending dönt Kotonoha javára, 5 Sekaiéra, 2 Hikariéra, és 1 Otome-ére.
6 befejezés "harem ending", ahol Makoto több lánnyal marad.
A maradék 3 befejezés ("bad ending") valamelyik főszereplő halálával jár (Makoto, Sekai, vagy Kotonoha).
A manga adaptációban Makoto bevallja érzelmeit Sekai iránt, ám ez ahhoz vezet, hogy Kotonoha megpróbálja megölni Sekai-t.
Az anime verzió, amely szerintem magasan üti a visual novelt és a mangát is, ennél sokkal bonyolultabb és sokkal véresebb befejezéssel kecsegtet. Sekai úgy gondolja, terhes Makoto-tól, de Makoto arra kéri vetesse el a magzatot. De előtte mindenesetre kórházba küldi, hogy terhessége bizonyítást nyerjen, és ezalatt az emocionális stressz alatt halálra szúrkálja Makoto-t. ("You are so cruel! You only thought about Katsura-san's and your own happiness!") Kotonoha találja meg Makoto holttestét, és a fiú telefonjáról küldd üzenetet Sekai-nak, hogy találkozzanak az iskolatetőn. Kotonoha egy sporttáskában mutatja meg Sekai-nak Makoto levágott fejét, majd megöli Sekait, és "leellenőrzi" hogy a lány valóban terhes volt-e. A sorozat Kotonoha-val zárul, ahogyan Makoto fejét öleli.
Mielőtt belekezdünk az animébe, érdemes végigvinni a visual novelt (feltéve ha megtaláljuk angolul vagy egyéb nyelven), vagy legalább a mangát elolvasni, mintegy megalapozva a tudásunkat a szereplőkről, de persze az sem gond, ha csak az animét nézzük meg. Mint mondtam, az enime jóval túlszárnyalja a játékot és a mangát is.
A 12 rész egészen a befejezésig hosszú bevezetőnek tűnhet, mivel a konklúziót megelőző epizodók sokkal inkább tűnnek shojo-szerűnek, romantikus történet árulással és fájdalommal, a végkifejlet pedig megmutatja mennyire is groteszk és eltorzult valójába a sztori vonala, és mennyire megnyomoríthat egy emberi lelket a szerelmi csalódás.
A School Days végére, ahol igazából az érdekes rész van, türelemmel kell eljutni. Mindenképpen érdemes átrágni magunkat mindegyik részen, és nem csak az utolsó jelenetet melesni YouTube-on. A sorozat végignézése után a hatás tökéletesen drámai.
2010. augusztus 22., vasárnap
Ehja, csak nem...?
DE BIZONY!
Mint annyi embert előttem, engem is beszippantott a blogolás rejtélyes és misztikus világa. Erős, legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy megosszam a világgal emelkedett gondolataimat, és az olvasók véleményén legeltessem tekintetemet, mialatt az élető nap eléri delejétnek csúcspontját...
Azt hiszem, mára ennyi baromság éppen elég is lesz.
Úgyhogy térjünk a lényegre!
Ki is vagyok én?
Mint ahogyan az általam készített, bizonyára a ti véleményetek szerint is gyönyörű és utánozhatatlan (heh) fejléc is mutatja, Yagaton Dark a becses nevem. Nem, nem voltak jó humorúak a szüleim, de nem hinném hogy a mindennapokban használt nevem bárkit is érdekelne... Vagy talán igen? Melegséggel töltené el a szívemet ha valaki forró érdeklődést mutatna a nevem iránt... Mert az azt jelentené, hogy legalább egyvalaki olvassa ezt a szemetet, amit írok. (Ó, a népszerűség iránti vágy!)
Általánosságba véve, nem a mindennapi szenvedéseimet fogom közölni a tisztelt publikummal. Törzsgyökeres anime/pcjáték/rajzfilm/film imádóként valószínüleg rengeteg ilyen témájú post-om lesz.
Nem rég bekerültem a Naruto-kun.hu csapatába, mint 666 Sátán mangafordító, úgyhogy valószínüleg amint feltöltésre kerülnek a fejezetek, itt közzé is teszem.
Bemutatkozásnak egyelőre ennyit, kezdésnek is sok, remélem élvezetet okoz majd postjaim olvasgatása!
Mint annyi embert előttem, engem is beszippantott a blogolás rejtélyes és misztikus világa. Erős, legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy megosszam a világgal emelkedett gondolataimat, és az olvasók véleményén legeltessem tekintetemet, mialatt az élető nap eléri delejétnek csúcspontját...
Azt hiszem, mára ennyi baromság éppen elég is lesz.
Úgyhogy térjünk a lényegre!
Ki is vagyok én?
Mint ahogyan az általam készített, bizonyára a ti véleményetek szerint is gyönyörű és utánozhatatlan (heh) fejléc is mutatja, Yagaton Dark a becses nevem. Nem, nem voltak jó humorúak a szüleim, de nem hinném hogy a mindennapokban használt nevem bárkit is érdekelne... Vagy talán igen? Melegséggel töltené el a szívemet ha valaki forró érdeklődést mutatna a nevem iránt... Mert az azt jelentené, hogy legalább egyvalaki olvassa ezt a szemetet, amit írok. (Ó, a népszerűség iránti vágy!)
Általánosságba véve, nem a mindennapi szenvedéseimet fogom közölni a tisztelt publikummal. Törzsgyökeres anime/pcjáték/rajzfilm/film imádóként valószínüleg rengeteg ilyen témájú post-om lesz.
Nem rég bekerültem a Naruto-kun.hu csapatába, mint 666 Sátán mangafordító, úgyhogy valószínüleg amint feltöltésre kerülnek a fejezetek, itt közzé is teszem.
Bemutatkozásnak egyelőre ennyit, kezdésnek is sok, remélem élvezetet okoz majd postjaim olvasgatása!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)